Hóvirág
Testvér!
Valamit
szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ, s az
emberek rosszak. A világ szép, s az emberek jók. A rosszaság nem
egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként
visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a
világot maga körül.
A
világot? A Te világodat. De ne feledd el, hogy a Te világodon
kívül van még egy másik világ és ez az igazi világ. Gyökered,
vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan
holmi, amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi
világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet
magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az
avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.
Ha
felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott
szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van.
Előfordul, hogy erdőtűz támad, s az avar tüzet fog és elég.
Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik
megint. Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a
földben volt, az igazi földben.
Így
van ez veled is, testvér. Gyökered nem ebből a világból való,
amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a
kontár tákolmány romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak
nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág. Mert
nincsen különbség, közted, s a hóvirágok között abban a
világban.
Wass
Albert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése